A
regénybeli Max Gorham ezen a kompjáraton utazik Vinalhaven
és Rockland között.
A
kikötőben csak negyedórát kellett várnia, addig is rágyújtott
egy szivarra, és úgy számolt, hogy míg a komp kiköt Rocklandben,
a parázs ki is fog tartani. Szerette a szigettel járó
megpróbáltatásokat, így tisztelettel adózott a komppal
járó mindennapos macerának is. Volt abban valami rettentő
romantikus, hogy a világtól elzárva, de attól mégsem túl
messze élt. A szigetet körülvevő víz védelmet nyújtott,
és ha egy híd kötötte volna össze a szárazfölddel, akkor
a szemében minden a varázsát vesztette volna. A kompnak
kicsit több mint egy órát tartott, mire átszelte az öblöt,
addig Max szivarral a szájában a vizet kémlelte és magában
gondolkodott. Próbálta felidézni, mikor is vásárolta rajta
keresztül Sir McMillan, azt a felejthetetlen Edward Hopper-festményt.